3 új funkcióval frissült tegnap a The Hype Machine (hypem.com). Eredetileg nem akartam erről posztot írni, de olyan jó geget tettek bele a fejlesztők, hogy így már csak az miatt megéri. Ugyanis bejelentkezés után azzal fogadott, hogy ne legyek McCain. Mondtam is hogy WTF, aztán elolvastam a 3 újdonságokról szóló posztot, amik:

#1: Lehet most már profil oldalt csinálni, ahol meg lehet adni infókat magunkról, meg a profilunkról, mint a nevünk például vagy a weboldalunk… És! lehet feltölteni profilképet, így lesz csinos avatarunk. Ha nem töltünk fel, akkor is csinos avatarunk lesz - és itt a geg! -, mert alapból McCain fotóját nyomják be. :D
WTF? - “Yes, the default user image is John McCain, so why haven’t you changed it yet?“ - zseniális!

#2: Megnézhetjük, hogy a szerelmes számainkat (loved tracks) hányan, és hogy kik szeretik még azt pontosan, tehát lehet velük pajtizni esetleg, jó úton a szociálizmus felé! Ja, és a Popular listát is lehet szeretettség szerint is böngészni ezután.

#3: Bárhol vagyunk, a hypem folyamatosan emlékeztet hogy épp hány számmal frissült.

Annak aki nem ismerné, a hypem.com pásztázza a népszerű mp3 blogokat,  és ha talál .mp3 linkeket, indexeli őket, és az oldalon átkattintás nélkül meghallgatható a szám. Az MP3-at a hypem.com-ról nem lehet letölteni, de sokszor megkapjuk ha átkattintunk, illetve vannak amolyan fajta trükkös eljárások is. Szóval lehet böngészni és hallgatni az új számokat, tagek és előadók alapján keresni, rádiózni… kicsit lyan mint a last.fm, de persze igazából teljesen más. Mindenesetre új zenék felfedezésére, vagy csak épp vaami háttérzene bekapcsolására, vagy egy konkrét szám agyonhallgatására megteszi.

Néhány tizenévesen kívül nem tudom kit bírnak behúzni az ilyen nyereményjátékokkal, mint az 1gyeltöbb.hu, de ha már megpróbálják, akkor legalább csinálnák rendesen. Arról, hogy milyen ocsmányul néz ki az oldal csak annyit mondanék, hogy nem értem miért kellett ehhez ilyen népes “szakembergárda“. Van aztán ez a kérdőív, ami a nyereményjáték lényege, ki kell tölteni és lehet nyerni. Ha már a cd-vásárlást promózzák és megkérdezik, hogy mennyi zenét töltöttem le mostanában legálisan, akkor miért nem kérdezik meg, hogy mennyit illegálisan? (Nem mintha meg tudnám számolni.) Haha, nyilván nem sokan vállalnák névvel és címmel ezt a rettenetes bűntettet, de legalább lennének érdekes adataik, amik felett tudnának elégedetlenül fejt vakarni a kiadónál, hogy ej-ej, még mindig nagyon sok a letöltés, Jenő! Meg hát ilyen szánalmasan felületes műfajmeghatározásokkal szerintem még a Szomszédokban sem találkoznánk, ha még futna.

Nem az a baj, hogy a cd-vásárlást szorgalmazzák, a cd-vásárlás jó dolog. A baj az, hogy szarul csinálják. Az is szar, amikor a cd-be beletesznek egy cetlit egy kóddal, amivel extra tartalmakat lehet letölteni az internetről ingyen. Nagyon egyszerű ez a dolog kéremszépen: a fogyasztó árérzékeny, tehát minél olcsóbb valami, annál inkább megveszi. Azért nem fog drágán megvenni valamit, hogy nyerhessen, vagy ingyen szarokhoz juthasson. Úgyhogy ennek az egésznek semmi értelme, ez az 1gyeltöbb.hu ráadásul még béna is. Egyébként az is lehet, hogy az egész akció már lejárt, sajnos nem lehet tudni, mert nincs erre vonatkozó információ a honlapon. Köszönjük a figyelmet.

(via banyek)

Páran már koverolták a témát, de én külön is örülök neki, hogy van ez a Soundamus. A lényeg, hogy Last.fm-es statisztikánk alapján kidobálja az érdeklődésünkre számot tartó új releaseket.

Az külön vicces, hogy a Tiborral még hónapokkal ezelőtt megbeszéltük, hogy kéne egy ilyen dolgot csinálni, mert erre valós igény van kérem szépen. Ki a fenének van kedve mindig figyelni a zenekarok honlapját/blogját/feedjét/levlistáját/hírlevelét ugye?! Mert az vagy nincs, vagy ha van, akkor se biztos, hogy jó. És akkor erre tessék itt van, és nem is rosszul.

Az már akkor is egyértelmű volt, hogy bármi hasonlót csak egy már meglévő szolgáltatással összekötve lenne érdemes csinálni, mert külön senkit se érdekel. A Facebook már akkor is tudott majdnem ilyet egyébként: elég ha összeszedjük a kedvenc zenészeinket, ők majd lelkesen küldik az infót mindenféléről elsőkézből (vagy nem küldik) és ez jó is és nagyszerűen be is épül a Facebookba, de ez csak kicsit jobb, mint a zenekari honlap/feed/egyéb. Engem ugyanis többnyire úgyis csak az új megjelenések érdekelnek, és akkor meg már inkább a Soundamus. Egyrészt nem kell órákig gyűjtögetni a zenészeket, mert Last.fm-ből kiszámolja, hogy mi kell nekünk, másrészt tényleg csak a megjelenéseket dobálja, azokról is csak a legalapvetőbb infókat: előadó, cím, mikor, hol és még néhány link. Mindez rss-ben, Google Calendarban, vagy weben.

Ami kicsit hiányzik, az valami egyértelmű utalás arra, hogy az adott megjelenés az album, kislemez, válogatás vagy mégis mi. És mióta májusban először megírtam a posztot a Soundamusról, kiderült, hogy ez a megjelenés jellege dolog sokkal fontosabb, mint először gondoltam. Sinrednek is igaza van, a csak néhány alkalommal játszott előadók új megjelenéseit jobb lenne mellőzni. Viszont még ha csak pár hetente végignézzük a sok felesleggel tarkított termést, akkor is sokkal jobban járunk, mint a fent vázolt eljárásokkal. A dolog tehát - akárhogy is nézzük - működőképes.

Aztán nem tudom hovatovább. Készül az új Last.fm (azóta egyeseknek ingyen osztogatják a beta-accesst is), nem lenne hülyeség bekebelezni egy ilyen szolgáltatást. Akár úgy, ahogy a Twitter, hogy megvesznek egy-egy mashupot, nem maguk fejlesztgetnek. Bár valószínűleg a Last.fm-nek hangyányit több dolgozója van, mint a Twitternek, úgyhogy ha akarnak valamit, azt lefejlesztik, de azért az is biztos, hogy odafigyelnek a külső fejlesztésekre, hiszen nem régen egy új API-val álltak elő.

A Soundamus félórás első processéről meg annyit, hogy én jó ideig vártam, aztán meguntam, újra megnyitottam és ott volt minden és azóta is tolja. Facebookon meg azért ikszelgetem akit lehet, hadd jöjjön a többi infó (koncertdátumok, különleges megjelenések, videók, webes tartalmak, hírek, stb.), ami aztán vagy érdekel, vagy nem - de többnyire nem szokott.
Persze akinek van összesen három kedvenc zenekara, és még öt amit néha hallgat, annak ez az egész biztosan nem nagy boldogság, dehát az úgy nem is élet.

(A poszt eredetileg a zawar.hu-n jelent meg 2008. májusban.)