Kipróbáltuk a Google új hírolvasóját, a FastFlipet. Elsőre érthetetlennek tűnik, hogy miért a hagyományos újságlapozós feeling felé hajlanak vissza, másodikra érthetetlennek tűnik, hogy miért csak a híroldalak felső részét láthatjuk a lapozóban, harmadjára - pár perc használat után - viszont jön az “aha!”

Olyan ez, mint egy reggeli tévéműsorban a lapszemle, ahol átlapozzák az aznapi hírlapokat és hümmögnek a hírek felett. Így 2009-ben gondol egyet a Google és ráerőszakolja magát a “hagyományos hírmédiára”, leshotolja a hírszájtok cikkeit bannerestől-mindenestől, mellérak egy-két hirdetést meg közösségi funkciót és ennyi? Most akkor előre megyünk az időben, vagy hátra? Mert a Google hisz abban, hogy ha a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb hírforrást tárja az olvasók elé, akkor az majd jó lesz a médiának.

Egyébként bármennyire is fura az ötlet, maga a FastFlip gyors hírfogyasztásra tényleg tökéletes: vetünk egy pillantást a főcímre és a képekre, esetleg beleolvasunk egy-két bekezdésbe (ha belefért a screenshotba), és már nyomjuk is a jobbra-balra gombot és jön a következő hír. Vannak rovatok, lehet keresni, megosztani, lájkolni. Pár perc alatt végig tudjuk lapozni az aznapi sajtót és erre tényleg tökéletes. Legalábbis a platform, mert a Google FastFlip a világsajtónak csak azon részét tárja elénk, amely szerződött a Google-lel, és ez a lista egyelőre nem túl nagy. A Google Labs berkein belül futó híraggregátorral egyelőre főleg azok járnak jól, akik szeretnek “sok” forrásból értesülni és akiket érdekel a világpolitika, a nemzetközi sztárvilág, és olyan más, hasonlóan általános témák, mint az egészség, a tudomány vagy az utazás. Nyilván a partnerek, a témák és a funkciók listája bővülni fog, és ha beválik az ötlet jönnek majd a lokalizált verziók, növelik a kusztomizálhatóságot és mindenki nagyon örül majd.

Abban biztos vagyok, hogy lesznek akiknek tetszeni fog ez a felület, de nem hiszem, hogy néhány jobbra-balra lapozható screenshottal bármit is meg fognak menteni. Mi értjük félre a Google-t, vagy a Google a helyzetet? Vagy várjuk ki a végét? Nektek egyébként hogy tetszik?

Múlt pénteken kicsit sem ünnepélyes keretek között megalakult a Magyar Bloggerszövetség, melyet a Blog.hu és Uj Péter fémjelez. A Wamma! különítménye is ott járt, ahogy azt a vájt fülű szemlélők észlelhetik is az IndexVideó vonatkozó tudósításában, kiváltottuk a bloggerigazolványunkat, úgyhogy mi mostmár hivatalos bloggerek vagyunk. További izgalmas részletek a most következő bejátszásban.

Naugye, mondja tsabeeka, haldoklik a print. Na de mégis milyen esélyei vannak vajon? Kezdjük azzal, hogy vezessük vissza a printet Gutenberghez és a könyvnyomtatás kezdeteihez - mert a nyomtatás az emberiség egyik legnagyobb találmányának számít állítólag. Új alternatívát teremtett a kézírásnak, megkönnyítette az információ és a tudás áramlását, mára pedig teljesen termeszetessé vált a nyomtatás, a könyv és az újság.

Azt hiszem, hogy ha tényleg teljesen el akarjuk temetni a printet mint médiát, akkor megint hasonló volumenű találmányok kellenek. Itt van például, az internet mint médium, ezt is szokás az emberiség egyik legnagyobb találmányának nevezni. Megkönnyíti az információ és a tudás áramlását, a mindennapi kommunikációt. De az internet még csak egy közeg, egyelőre nem mindenhol természetes, tehát nagyobb (teljes) internetellátottságra van szükség. Kellenek megfelelő alkalmazások és eszközök is, amelyekkel bárki számára könnyen és olcsón (ingyen) elérhetővé válik a számára fontos információ. És amelyekkel elérhető válik nem csak a tartalomfogyasztás, de a termelés is. (Bár ez utóbbira valószínűleg akkor sem lesz sokaknak igénye, ha a lehetőség adott lesz - ez persze nem is baj.) Alkalmazások szintén vannak: tágan értelmezve és csak néhány példát kiragadva nevezhetjük őket mondjuk keresőknek, blogmotoroknak, közösségi tereknek és tartalommegosztó csatornáknak, szolgáltatásoknak. És eszközök is egyre inkább vannak, hiszen a szélessávú mobilinternet, az okostelefonok és a netbookok aranykorát éljük, ami ráadásul még csak most kezdődött. Fejlődni természetesen még van hova, de elvileg hamarosan mindenkinél ott lehet minden tudás és információ, amire csak szüksége lehet és ha ez megvalósul, akkor könnyen elképzelhető, hogy egyszerűen nem lesz szükség nyomtatott dolgokra, mert ott lehet velünk bármi bármikor bárhol. (És akkor majd nem kell kinyomtatni valamit, hogy a wc-n is elolvashassuk, mert az nem is környezettudatos.) Ráadásul az információ nem csak eljuthat bármikor bárhova, hanem el is juthat bárhonnan bárkitől. Milyen fasza utópia.

A könyvnyomtatás a Bibliával kezdődött és a vallást akarták megosztani vele, aztán ez nyilván hamar megváltozott. Az internetet, mint a nyomtatást (és a print médiát) jelenleg leginkább leváltani esélyes médiumot viszont már egy sokkal általánosabb valami, a kommunikáció igénye hívta életre, manapság pedig ennek segítségével igyekszünk tudásunkat és nem utolsó sorban önmagunkat megosztani a világgal. Ez persze már egy másik történet, de a tendenciából meg lehet próbálni következtetni az online-print “harc” végkimenetelére.

Most pedig - miután körülnéztek és valószínűleg találtok egy tollat vagy ceruzát az asztalon - mondjátok el a véleményeteket: lesz még 5 vagy 10 év múlva nyomtatott újság? El tudja nyomni úgy az online a printet 5 vagy 10 éves távon, mint a print a kézírást? Vagy milyen távon?

Valószínűleg nem fogjuk használni, de attól még örömmel lapozgattuk az új Hírstartot. Mert most szólt tsabeeka, hogy megújult. És tényleg! Van benne egy kis hírgyűjtőszájt, egy kis kusztomizálható kezdőlap, néhány jó ötlet, barátságos külső, úgyhogy alapvetően szimpatikus. Külön kedvencünk a komolyan/könnyedén kapcsoló.

Egy valami viszont hiányzik, de az nagyon: a közösség. Se hozzászólás, se hírbeküldés, sehol egy blog. Csak a klasszikus értelemben vett hírek. Mindösszesen értékelni tudjuk a tartalmakat, és ezen értékelések, illetve az olvasottság alapján vannak toplisták, de amúgy a szerkesztés a szerkesztők kezében marad. Ez igencsak sajnálatos, de végülis indokolható. És bár az ilyesmit nem kéne külön méltatni, hiszen alapvetőnek kéne legyen, mégis üdvözlendő a tény, hogy a szerkesztők nem csak a Sanoma érdekkörébe tartozó lapokat szemléznek. Úgy látszik, hogy a Sanoma azért többnyire képben van, nem úgy mint egyesek. Ez a szemlélet pedig biztosan jelent némi előnyt.

Ajánlott olvasmány:
Az Axel Springer letiltotta a róla szóló interjút
Az online-print dilemma

Kint az interneteken a megújult zoom.hu, ahogy azt mi is megjósoltuk. Lehet nézegetni, ismerkedni, ízlelni és szétboncolni, aztán pedig véleményt mondani, például ide, alul a kommentekhez. Mi is ezt tesszük, csak így még most nézegetjük mi is, de addig jöhetnek a meglátások!

Vajon csak HH látja ebben is az index-et?

szajmon: És vajon én mit látok benne? Az első benyomás mindenképpen pozitív, így már komolyan tudjuk venni és még akármi is lehet belőle. Vagy bármi. A nagy képek és a multimédiás tartalmak tényleg előtérbe kerültek, bár ez egyelőre kicsit erőltetettnek tűnik. A design szinte hibátlan, az arial black-et leszámítva, az egy kicsit szokatlan elsőre. Ami viszont gyanús, az a portál motorja, jól láthatóan más minőségi szintet képvisel, mint a design. Minden cikk.php, vagy valami_index.php, a blogposztok és még az (egyébként üres) impresszum és RSS is, ami aztán végképp fura. Gyakorlatilag archívum sincs, csak egy elég semmilyen keresés. És van még sok-sok apróság, amibe bele tudnék kötni, de gondolom (remélem) ezeken még köszörülnek az elkövetkező napok-hetek során. Annyi ennek ellenére is biztos, hogy a Zoom.hu előnyére változott, úgyhogy csak sok sikert tudunk kívánni a továbbiakhoz.

_original: Nekem is kifejezetten tetszik az új design, és az oldal felépítése is, viszont inkább a szokatlant használnám rá. De amúgy az oldal tényleg egész jó - bár még nem nyálaztam át mindent -, mert persze így kritizálni sok részét lehet, meg hogy miért ott van és miért úgy, de gondoljunk csak bele, hogy egy Index redesingnél mekkora felháborodás van mindig, aztán meg hogy megszokja az ember. Én valami ilyesmit vártam egyből, amikor indult az oldal, és azt lehetett hallani hogy vetélytársa érkezik az Origó-Index duónak. Nézegetem még, azt’ elgondolkozom hogy miért nem jó az új Zoom.hu.

szajmon: Ugyan nem vagyok főszerkesztő meg újságíró, de mégis, Konrád észrevételei kapcsán felmerült bennem néhány gondolat a tartalomról. A koncepciótlanságban nem feltétlenül van igaza, szerintem ugyanis van koncepció, csak nem jó. Hírügynökségi hírekből és más médiumoktól átvett cikkekből nem lehet igazán jó portált építeni szerintem. Mert ennyit gyakorlatilag a puding.hu is tud, csakhogy oda elég az így szerkesztett tartalom, egy vezető hírportáltól viszont valószínűleg valami többet várnánk. Kellenek a saját tartalmak, de nem csak néhány videó, hanem olvasnivaló is. Ami persze van, de nem elég sok, vagy nem elég hangsúlyos, mert akárhogy is nézelődök ezen a címlapon, hiányoznak a belevaló újságírók, a saját témafelvetések, az új megközelítések, stb. Ezek nélkül pedig elég langyos lesz a dolog. Nem egy vezető hírportál, csak egy hírgyűjtő oldal jól azonosítható saját karakter nélkül. És akkor vajon tényleg erről van szó, vagy csak nem találom amit keresek?

_original: szerintem szajmon itt arról is szó van - persze csak tippelek -, amit már mondtam is. Mégpedig hogy a zoom.hu szerkesztőségben szerintem kevés a saját szerzős újságíró. Mert ugye a hírszerkesztő nemegyenlőségjel újságíró. A hírszerkesztő tud MTI-t, az újságíró témát és cikkeket. Előbbi a hírt, utóbbi az egyedi információt és a tartalmat is jelenti. Napi tipp tehát: több saját szerzős újságírót a szerkesztőségbe!

szajmon: Természetesen, kedves _original, erről van szó. Kellenek saját újságírók, akik sajtótájékoztatóra járnak, megkérdezik, utánajárnak, oknyomoznak, stb. De a szerkesztésnek is (mármint nem a hírszerkesztésnek, hanem a címlapszerkesztésnek) támogatnia kell ezeket a saját anyagokat megfelelő kiemelésekkel, erre pedig ez a struktúra nem igazán lenne alkalmas, nincs elvi és gyakorlati lehetőség a fontos saját tartalmak kiemelésére (pl. lényegében nincs vezércikk). Más kérdés, hogy jelenleg nincs is elegendő saját anyag saját újságíróktól, amit be lehetne szerkeszteni. Vagy ha van, akkor az azt jelenti, hogy nagyon rossz az egész koncepció, mert én nem igazán találtam ilyesmit az interjúkon kívül.

_original: Nézd szajmon: igen, valamilyen szinten egyet tudok érteni a meglátással. De gondoljunk csak bele, hogy ez a strukturálás azért baromi necces dolog. Mert ha biztos működőt akarunk, és az eddigiekre alapozunk, akkor így vagy azt mondják hogy másolták és nem eredeti, vagy beperel az Index, vagy olyanok leszünk mint a BBC - tök véletlenül. Ha viszont teljesen újat csinálsz - akkor mivel az szokatlan -, azt mondják, hogy mi ez a szar. Szóval nem egyszerű. Kicsit ez a sapka és nyuszika játék, ha van rajtad azért, ha nem, azért…

Ha el akarunk térni, akkor pedig olyat kell csinálni, amilyen van, de mégis olyat, amilyen nincs. Mint van a felülnyomkodós rotring, de csinálunk oldaltnyomkodósat is. Meg kérdés az is, hogy például mit vársz el egy hírsite-tól. Te például mit? Mert attól hogy elsőre szokatlan - és megint jövök az Index redesign fújolásokkal -, még nem azt jelenti hogy nem fog múkodni. Persze anno az egyik leglátogatottabb hazai hír és véleményportál esetében ez kicsit más szituáció, mivel eleve van egy nagyobb olvasótábor, aminél nagyobb a  konfrontáció is, de mégis csak olvasótábor: tehát nagyobb az esély hogy a tartalom miatt megmaradnak, és kisebb lesz a szórás.

szajmon: Nos, köszönöm a kérdést, már vártam. Nálunk is nem rég volt ugye dizájnváltás, amiről kellett volna eszmét futtatni, dehát ez egyelőre elmaradt. A hírportáloknál szerintem hármas egység van, nem csak design és funkció, hanem a tartalom is. (Persze a tartalom majdnem egyenlő a funkcióval, illetve a hírportál funkciója maga a tartalom tálalása.) Tudni kell, hogy mit akarunk és mit tudunk megvalósítani és állandó színvonalon fenntartani, aztán pedig ahhoz kell igazítani az egészet. És tudni kell, hogy az olvasókat mi érdekli, és hogyan érdekli. És amikor ezzel mind tisztában vagyunk, akkor még az egészet úgy kell megoldani, hogy lehetőleg ne mondják rá, hogy ilyen vagy olyan. (Az előző és azelőtti Hír6.hu-t rendszeresen leindexesezték.) És szerintem nem feltétlenül kellenek forradalmi megoldások meg parasztvakítás (a híres BBC címlap agyonkusztomizálhatósága például szerintem felesleges, sokkal jobban tetszik a news.bbc.co.uk), hiszen - valljuk be - túl sok lehetőség nincs is: híreket kell megmutatni, néhány képpel, esetleg videókkal (leegyszerűsítve). Ehhez meg elég egy jól átlátható, logikus, hierarchizált elrendezés a fontos dolgok megfelelő kiemelésével, a kevésbé fontos dolgoknak is helyet hagyva, arányok meg minden.
Ami meg a megújulás utáni észrevételeket illeti, nos, mindig lesz akinek nem tetszik, vagy az előző tetszett jobban (vagy a legelső!). Nálunk a designváltás nem csak designváltás volt, egy új címlapstruktúrát vezetett be, ami - bár vannak kritikák és persze hiányosságok is - egyelőre úgy tűnik bevált.

Közben viszont jeleztek a kollégáink, hogy lejárt a műsoridő, hamarosan jönnek a Twitteres hírek, úgyhogy elköszönünk. Várjuk az észrevételeket kommentben és nyílt levelezőlapon.

(szajmon ugyan megígérte, hogy nem lesz elfogult, de lehet, hogy kicsit mégis az, mert a hír6.hu-nál dolgozik.)

Sok izgalom volt ezen a héten is, mintpéldául.

Tsabeeka értekezett a megyei lapokról és azok pártfüggetlenségéről. Ez persze egy kimeríthetetlen téma, ez az ország meg egy olyan ország, ami nehezen veszi be, hogy van bármi, ami pártfüggetlen lehet, főleg nehezen, ha az a bármi egy médiaorgánum. És ha nem párt, akkor tőke - csordogál tovább a téma a kommentekben.

Hétfőn osztotta meg velünk _original a remek hírt, miszerint sokak kedvence, a Beugró megmenekül. Én ugyan egy percet se láttam ebből a műsorból, de nem is ez a lényeg, hanem hogy együtt örülünk, mert nem csak maga a szerencsés megmenekülés a hír, hanem annak módja is: a rajongók kiálltak valamiért és könyörgésük meghallgatásra talált. Úgyhogy nem csak tüntetéssel meg sztrájkkal lehet elérni dolgokat.

Doransky az újraelosztás forradalmáról írt, és hát igen, nemsokára az lesz a sztár, aki válogat, azon belül is az, aki jól válogat, mert máshogy nehéz lesz eligazodni. És szerintem a tartalomfogyasztók részéről is egyre erősebb igény fog erre mutatkozni.

A DragonWeben pedig a 21. századi bölcsészetről olvashatunk, ami mindenféle digitális eszközöket hív segítségül a kulturális folyamatok elemzésekor. Lev Manovich szerint ugyanis soha a történelemben nem volt ekkora esélyünk pontosan megfigyelni, hogyan generálódnak mindennemű tartalmak, hogyan jutnak el a fogyasztókig, és milyen felhasználói szokások keretezik az egész folyamatot. Naugye.

Volt még szó álszakállakról is gonosz emberek kapcsán, meg a CNN is hamisítgatott, de azt mindenhol el lehet olvasni, úgyhogy nem linkelem. Valamint két kékszínű szolgáltatás is félig-meddig megújult a héten, de ezekről majd később.

Egyébként ez egy sorozat lesz. És nyugodtan küldhettek nekünk hasonló érdekességeket, oldalt figyel az e-mail címünk.